Bükk-vidék lejtõin és völgyeiben a vadszõlõ õshonos növényként évezredek óta jelen van. Szõlõmûvelésrõl a 14. század elejérõl maradtak fenn elõször írásos emlékek, 1503. február 11-én pedig II. Ulászló erõsítette meg Miskolc város korábbi borszabadalmát. A 18. század során az Avason hatalmas pincerendszer alakult ki, melyek nemespenésszel borított belsejében rengeteg bort érleltek. A hegyaljai szõlõkbõl is került ide must és a komoly export miatt a miskolci borok több országban híresek és kedveltek voltak. A 19–20. században fõként pezsgõ alapborok készültek a környéken. Jelenleg az avasi pincék egy része használaton kívül van, de még létezik, mint ahogy Görömböly egykor nevezetes pincesora is jó állapotban található.
A filoxéra-járványt a terület nagyon megszenvedte, az egykori szõlõültetvények nagy részét mára kivágták, helyüket beépítették. 1945 után nagyon sok, zömében fehér fajtát telepítettek a borvidéken, a kék szõlõk 1980-tól jelentek meg. Ma a fehér és kék szõlõk aránya 70-30%. A borvidék elsõsorban szõlõ alapanyagot termelt, melyeket más borvidékeken használtak fel.
A rendszerváltás utáni idõszak nyomott szõlõ felvásárlási árai mellett a gazdák egyre több területen hagytak fel a mûveléssel, így a borvidék mérete folyamatosan csökken.
A pincéket ma is a történelmi borvidékeken, fõként a Bükkalján és Tokaj-hegyalján termett szõlõkbõl készült borok töltik meg.
Talaja riolittufán kialakult lösz, fekete nyiroktalajok, barnaföldek és agyagbemosódásos erdõtalajok. Éghajlata napfényben gazdag, de csapadékban szegény és az országos átlagnál hûvösebb, így elsõsorban a fehér borok termelésének kedvez.
A szõlõ és a bor fontosságát jelzi, hogy már az 1694. évi címerrajzon megjelent a szõlõfürtöt tartó hajdúalak. A szõlõfürt ábrázolása ezt követõen folyamatosan megtalálható a késõbbi címerekben és pecsétnyomókon — ma is látható Miskolc város hivatalos címerében.
Az itt termett szõlõ, illetve bor minõsége a legjobbakkal vetekedett. Benkõ Sámuel, Borsod vármegye nevezetes fõorvosa 1782-ben a miskolci borfajták közül a Szent György elnevezésût az elsõrendûek közé sorolta.
